Már nem félek
A félelem elkerülhetetlen része az életüknek, mindannyian rejtegetünk magunkban kisebb nagyobb rémképzeteket, legyen nekik akár valós, akár fantáziánk alkotta alapja. Diplomafilmemben az ezzel kapcsolatos bennem felmerülő kérdésekere kerestem a választ: hogyan alakulnak ki ezek a szorongató érzések, vannak-e a különböző életkorokra jellemző jellegzetes félelmek, illetve hogyan változnak - ha változnak- ezek az idő előrehaladtával? A Budapest utcáin véletlenszerűen megszólított ”riportalanyoktól” nyitottságot, őszinteséget, valamint némi bátorságot kértem, és természetesen azt, meséljék el, mitől tartanak éppen a leginkább. Kitűzött célom az, hogy megmutassam, félelmeinkkel nem vagyunk egyedül; s ha ezt felismerve, tiszteletbe tartva magunk és mások érzelmeit, együtt tudunk derülni egy jót, már megérte.
I'm not afraid anymore
Fear is an inevitable part of our lives, we all hide big or small dreads in ourselves, with real or imagined origins. In my diploma work I looked for answers for my questions about this topic: how do these crushing feelings develop, are there different age specific fears and how do they change – if they change – by time. I asked openness, honesty and some courage as I approached random people on the streets of Budapest with my questions and I also asked them to tell me what they are afraid of the most. My goal is to show that we are not alone with our fears; and if we acknowledge this and respect our and other people’s feelings, and we can share a laugh, it was worth it.
